OS Mobidic - шаблон joomla Книги

BME PEDAGÓGUS KÉPZÉSEK – (42) 406 968

Nekrológ

 

 

Kuknyó János (1935. Tiszabercel – 2014. Nyíregyháza)

Hosszú, aktív életet élt, melyen végigjárta a pedagógus pálya valamennyi szintjét. Azon kevesek egyike lehetett, aki teljes életútjával választott hivatásához kötődhetett végig a megye oktatásügyéért, annak szakmai, pedagógiai, intézményhálózatának fejlesztéséért, a pedagógusképzésért, továbbképzésért, a későbbi és helyesnek bizonyult progresszív, előrelátó törekvései megvalósításáért dolgozott. Megszerezte a tanítói, általános iskolai, középiskolai tanári oklevelet, ezért valamennyi iskolafokozatban tanított is.
12 évig az oktatásirányításban dolgozott, a Nyíregyháza Megyei Tanács Művelődési Osztály vezetőjeként.
14 évig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója volt.
1973-ban agrártörténeti földrajzi témakörből doktorált.
A főiskolán tudományos kutató munkát végzett, ahol döntően gazdaságföldrajzi kérdésekkel foglalkozott.
1982-ben címzetes főiskolai tanári kinevezést kapott.
25 évig szerkesztette a Megyei Pedagógia Intézet folyóiratát, aPedagógiai műhely”-t.
1999-ben jelent meg az általa szerkesztett „Az ezredvég iskolái” Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye közoktatása a millennium évében.
Nyugdíjazását követően is aktívan tevékenykedett, irányított, szervezett. 1996-ban megalapította Nyíregyházán a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közoktatási vezetőképzésének megyei konzultációs központját. 18 éven át vezetőként tevékenykedett, oktatott, és tréningvezetőként is dolgozott. Szervezte a konzultációs központ szerteágazó tevékenységét, a tanszék, a képzés vezetőinek elismerése és a hallgatók körében is élvezett megbecsültsége mellett.
Mindenre volt energiája. Magánemberként is példás családi életet élt. Nagyon szeretett utazni, világot látni, más kultúrákat megismerni. Kontinenseket átszelve is tudott családi kötelékeket újraéleszteni, és fenntartani. Kitűnő, szellemes, remekül anekdotázó, humoros társasági ember volt. Sosem szakadt el szülőföldjétől, szülőfalujától, a nélkülözést is magába foglaló, gyökereit, szemléletét, a hovatartozását meghatározó világtól. Életéből ránk maradt a követendő példa, hogy hogyan kell tartalmas életet élni, szépen megöregedni és méltósággal távozni. 79 évesen, hosszas betegeskedés után ment el közülünk!
Emlékét mély és maradandó tisztelettel őrizzük.

 

Megemlékezés a Pedagógiai arcképcsarnok c. könyvben (168. old.)

 

"Sohasem felejtette el, hogy honnan indult. Tiszabercel lakossága néhány hete búcsúzott egyik díszpolgárától, eltávozott közülünk községünk szülötte, díszpolgára, dr. Kuknyó János. Sokoldalúságát, munkásságát nehéz röviden összegezni: pedagógus, közoktatási és közművelődési szakértő, kutató, főiskolai tanár, művelődési osztályvezető, tudományos cikkek és könyvek szerzője, számos elismerés és kitüntetés viselője, de legfőképpen olyan ember, akire büszkék vagyunk, aki sohasem felejtette el, hogy honnan indult. Megmutatta és példát adott, hogyan lehet a falusi szegénységből kitörni szorgalommal, kitartással, vas­akarattal. A szeretett szülőfalujába vissza-visszajáró, az itt élő emberek sorsával együtt érző, segítőkész rokont, barátot ismerhettünk a személyében, aki magas színvonalon végzett sokoldalú tevékenységével szülőfaluja hírnevét is öregbítette, s a Talentum Alapítvány létrehozásával helybéli tehetséges fiatalok továbbtanulását segítette. Dr. Kuknyó János életműve tiszteletre méltó példaként marad előttünk, tiszaberceliek előtt.

Tiszabercel Önkormányzata"